Felelős húsfogyasztás – nem csak a termelőké a felelősség

Az Életmód rovatban az állattartás klímaváltozásra gyakorolt hatásairól, és azok lehetséges csökkentési módjáról írtunk – a termelők oldaláról. A fogyasztók tudatossága nélkül azonban nincs esély a változásra! A mai húsfogyasztási szokások mellett a rendszer nem fenntartható.

A Greenpeace Ökológiai állattenyésztés a világban és itthon című kiadványának egyik legmegdöbbentőbb adata, hogy a világ mezőgazdasági területeinek 75%-át az állattenyésztés használja fel takarmánynövények termesztésére, kaszálóként vagy legelőként. A fenntartható jövő érdekében mindannyiunknak el kell gondolkodni a húsfogyasztás visszafogásáról, csökkentéséről, és a kislábnyomos, azaz minél alacsonyabb környezeti terhelést jelentő, nem feltétlen húsmentes, csak alacsonyabb (nagyüzemi) hús- és tejtermék tartalmú étkezési szokások kialakításáról.

Együnk (kevesebb) húst?

A kérdés egyik oldala:

Húst enni kevésbé „hatékony”, mint zöldségeket, mert a hús előállítása sokkal magasabb kalóriaigényű, mint a zöldségeké.
Az iparosodott mezőgazdasági körülmények között, vagy „gyárban” előállított hús rengeteg üvegházhatású gáz kibocsátással (elsősorban metán) jár.
A nagyüzemi tartási körülmények miatt több a fertőzés, nagyobb az ételmérgezés esélye, elsősorban a baromfi és a szarvasmarha esetében.
A nagyüzemi tartásmód az állatok jól-léte szemontjából is igen problémás.

A másik oldal:

A húsevés káros hatása nagyrészt az előállítás körülményeinek tulajdoníthatóak, nem pedig magának a húsnak.
Az állatok az ökoszisztémák fontos részei, tagjai, valamint biogazdálkodásban, a talaj minőségének javításában is nélkülözhetetlen a szerepük.
Az állatok, például a sertések és a kecskék, sokszor az élelmiszer „hulladékok” feldolgozásában is segítenek, vagy hatékonyak lehetnek a különböző gyomok visszaszorításában amellett, hogy közben jó minőségű húsforrást is jelentenek.

Javaslatok a felelősebb, kislábnyomos húsfogyasztás megvalósítására törekvő háztartás tagjainak:

Tekintsük a húst „ízesítőnek”, és ne főételnek, ld. csirke-csíkok a salátában vagy pirított szalonna a túrós tésztán.
Ha nem is vagyunk vegetáriánusok, kísérletezzünk hús- és/vagy tejtermék mentes napokkal, fedezzük fel a zöldséges, sajtos ételek ízvilágát! A nagyböjti időszak ennek “beindítására” jó alkalom: legyen a péntek ilyen nap családunkban, háztartásunkban! (ld. Húsvéti klímaböjt/karbon-böjt, Kislábnyom hírlevél 35. szám, Klímabarát tippek rovat)
Ha egy egész “mentes” nap tartása még nagy kihívásnak tűnik, kísérletezzünk egy-egy étellel: helyettesítsük a hús és tejtermék összetevőket zöldséggel, növényi termékkel: pl. töltött paprikában a húst dióval, gombával, rántott hús helyett készítsünk rántott bármilyen zöldséget, használjunk olíva olajat vaj vagy zsír helyett.
Olyan húst válasszunk, amely helyi gazdaságból, és azon belül is lehetőleg biogazdaságból származik. Így amellett, hogy jóval kevesebb káros környezeti hatás kapcsolódik hozzá, egészségesebb és a helyi ökoszisztémák fenntartásához hozzájárul, a helyi gazdaságot is erősítjük vásárlásával!
Ha nem hazai halat veszünk, keressük az MSC minősítésű terméket, amelyek halászata során tartózkodnak az egyes halfajok kihalásához vezető módszerektől, a halászati területek túlzott mértékű, ökológiai egyensúlyt felborító kihasználásától.